Máté Bence: A fotózás nyaralás – Természetfotósként felhívja a figyelmet arra, mit kell megvédenünk

– A World Press Photón természetfotó kategóriában nemrégiben elnyerte az első helyezést. A nívós díjat a Túlélési ösztön című fotójával zsebelte be. Tavaly áprilisban készült Erdélyben, Kovászna megyében, és levágott lábú békákat ábrázol, miután visszadobták őket a békapetékkel teli vízbe, sokszor úgy, hogy még éltek. A világ számos táján étkezési célból teszik ugyanezt ezekkel az állatokkal. Miért döntött a téma mellett?
– Nagyon sok olyan esemény van a világban, ami nem csupán szívszorongató, hanem fotográfiailag is megfogható. Ilyen például a Feröer-szigeteken a bálnavadászat vagy Kanadában a fókavadászat. A békákról készült fotók is hasonlóak, mert a víz alatt egy teljesen más világ tárul elénk, és sokkal drámaibb egy ilyen közegben megfigyelni a jelenséget. Ráadásul itt tiszta volt a víz, tulajdonképpen hóolvadék – a felszín alól fotóztam az eseményt. Fél napot töltöttem a helyszínen.

– Mit tapasztal? Megszorongatja az emberek lelkét egy ilyen látvány? Brutalitásról árulkodik, miközben a színek szépsége tompít ezen.
– Ebben az a szomorú, hogy az emberek utólag, amikor meglátják a fotót, kapják fel a fejüket egy ilyen témára. Holott egyébként ez nem egy olyan komoly természetvédelmi probléma, mint az élőhelyek megszűnése, a hulladékgazdálkodás vagy az energiapazarlás. Utóbbiak mindegyikünk életében nap mint nap jelen lévő, súlyos gondok, viszont fotósszemmel nehezebb ábrázolni. Csak azt nézzük meg, hogy egyetlen étkezésünk alkalmával mennyi műanyagot kidobunk. Nem gondolunk bele a dolgokba. Bemenni a gyorsétterembe, és bedobni egy hamburgert, nem olyan durva, viszont annak a látványa, hogy a vágóhídon levágják hozzá a tehén fejét, már igen. Pedig egyik tevékenység következik a másikból. Míg előbbinél az ember csak egy papírzacskót fog a kezében, a másiknál egy bárdot.

Búbos bankák etetik fiókáikat egy számukra kihelyezett odúban. Máté Bencéék 20 hasonló odút telepítettek Pusztaszer környékére, míg 4 év után elfoglalták az elsőt. Azóta minden évben 4-6 ilyen betongyűrűben is költenek. Fotó: www.matebence.hu

– Természetfotósként az élete fontos része a környezetvédelem. Elárulná nekünk, hogy mit tesz meg érte otthon, a mikrokörnyezetében?
– Azáltal, hogy természetfotósként bemutatom ezeket a dolgokat, egyúttal felhívom a figyelmet arra, hogy mit kell megvédenünk. Mert anélkül, hogy tudnánk, hogy ezek a problémák léteznek, nehéz lenne tenni ellenük. Úgy gondolom, hogy nekem ez az elsődleges feladatom. Ezenkívül hobbiszinten élőhelyek létrehozásával foglalkozom. Területeket vásárolok, és ott, helyben igyekszem olyan körülményeket teremteni, amelyek a honos vadvilágnak megfelelőek. Persze ez a tevékenység homokszem a sivatagban.

– Beavatna a részletekbe? Hogyan zajlik egy ilyen élőhely létrehozása? Hátha valaki kedvet kap a saját kis kertjében…
– Igyekszem olyan körülményeket biztosítani, amelyek alkalmasak az őshonos élővilágnak. Például gyepet hozok létre, odúkat helyezek ki. A terület megújulásával egyenes arányban a táplálék mennyisége is növekszik. A gyeptársulás létrehozásával is ezt szorgalmazom. Azon a területen, ahol én lakom, a homoki gyík hosszú éveken keresztül eltűnt faj volt. Egy tízhektáros területen végeztem gyepesítést, miután több ezer homoki gyík jelent meg, mert jók a körülmények. Ezek apró dolgok, de aki érdeklődik a természet iránt, és van egy kis kertje, ugyanezt megteheti kicsiben – szabad szemmel látható eredményt fog elérni. Most néztem meg David Attenborough filmjét, amelyben sokszor emlegetett dolgokról beszél. Hogy saját életünkben, kicsi odafigyeléssel mennyi mindent megtehetünk a klímaváltozás ellen. Például ne dobjunk ki élelmiszert, gondoljuk meg, mennyi ételt főzünk, majd teszünk a tányérunkra. Ha mondjuk vidékről be szeretnénk jönni Szegedre, érdemes összevárni a tennivalókat, és egy héten csak egyszer beautózni. Ezzel jelentős mennyiségben spórolhatunk meg üzemanyagot. Ha az apró dolgokra odafigyelünk – alapvetően a szelektív hulladékgyűjtésre és az energiatakarékoskodásra –, akár az energiafelhasználásunk felét is csökkenthetjük. Több szempontból is jobb: spórolunk és teszünk a fenntartható környezetért.

Az anyjuk hasán csüngő vervet majmok sokáig élvezik az anyai biztonságot. A kicsik annyira jól kapaszkodnak, hogy szüleik gond nélkül ugrálhatnak a faágakon, ők mégsem esnek le. Fotó: Máté Bence

– Két évig pihenteti a fotózást. Az elmúlt két évtized munkájából pedig vándorkiállítást állított össze, amellyel már el is kezdte bejárni az országot. Augusztus 10. és szeptember 8. között Szegeden, a Kárász utcán is megnézhetik a természet iránt érdeklődök. Egyúttal összegezte az elmúlt húsz évet?
– Az volt a célom, hogy hozzunk létre egy új dolgot, ami értéket képvisel és élvezetet nyújt az utca embere számára. A sikere egyébként várakozáson felüli olyan szempontból, hogy a kiállítás mellett elhaladó embereknek a kilencven százaléka – akik egyébként nem azért mentek oda – megnézi, olvasgatja, és utána emlékszik rá. Felismeri, hogy a képek nagy része Magyarországon készült (a tárlat több mint a fele a Szeged közelében található Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben készült – a szerk.), és elindít bennük valamit. Ez fontos része a természetvédelemnek.

– Hogyan képzeljük el, amikor nyaral? Akkor sem teszi le a gépet?
– Azoknak az embereknek a kiváltsága, akik a hobbijukból élnek az, hogy nincs kifejezetten olyan az életükben, hogy szabadság. A munka és a hobbi összefonódik. Nekem a munka maga a nyaralás. Máskülönben a természetfotózás fizikailag is annyira igénybe vesz, hogy kiváló sportnak is tekinthető. A fotózás, a színes feladatok lehetővé teszik, hogy sohasem fásulunk bele.

Átázott bundáját megrázva több liter víztől szabadítja meg magát a barnamedve. Fotó: Máté Bence